Az edzés és a psziché kapcsolata

Közismert, hogy rendszeres és hatékony edzéssel lényegesen növelhető a fizikai teljesítőképesség, elkerülhető számos betegség, valamint a regenerációs képesség is javul. A sportnak bizonyítottan pozitív hatása van a testi egészségre. Különböző paraméterek alapján (pulzusszám, a VO2max, laktát, vérnyomás, idő, súly stb.) nagyon jól érthetőek, alátámaszthatók és magyarázhatók a fizikai összefüggések, valamint azok a hatások, amelyek a különböző edzésmódszerek révén a fizikai teljesítőképességre hatást gyakorolnak. A pszichológiai összefüggésekkel kapcsolatban azonban még mindig sok a kérdőjel. Ezzel kapcsolatban gyakran hallhatunk olyan általánosító megfogalmazásokat, amikkel nagyon is összetett, és nehezen kimutatható összefüggéseket szeretnének magyarázni. A psziché olyan, mint egy fekete doboz, amibe ha belenézünk, idegesek leszünk, mert bizonyos dolgok közvetlenül nem megragadhatók és nem is érthetőek olyan könnyen, mint az edzés- vagy az orvostudományban. Emellett köztudott, hogy a sportban a mentális vonatkozások (és vice versa) lényegesen fontos szerepet játszanak. Hogy milyen összefüggések állapíthatók meg mégis, amiket eléggé hitelesnek, bizonyítottnak, tehát készpénznek vehetünk?

A rendszeresen végzett állóképességet fejlesztő, aerob edzés jelentősen elősegíti és javítja az oxigénellátást és az agy vérkeringését, ami többek között a koncentrációs képességet is pozitívan befolyásolja. Sőt, különböző tanulmányok szólnak arról, hogy azok a tesztalanyok, akik rendszeres, mérsékelt állóképességi edzést végeznek, az intelligenciateszteken is jobb eredményeket érnek el, mert az agyuk jobb oxigénellátottsága miatt javul a koncentrációs képességük.

 

A sport a legjobb “drog”

A megfelelő intenzitással végzett fizikai aktivitás során olyan hormonok termelődnek, amik befolyásolják az agyunk kémiáját, és nem csak rövid, hanem hosszútávon is hatással vannak a hangulatunkra és a jó lelkiállapotunkra. A szervezetben keletkező közvetítő és ingerületátvivő anyagok, mint amilyen az endorfin, a dopamin és a szerotonin, tartósan javítják a hangulatunkat és kedélyünket. Az előnye, hogy ez az állapot nem múlik el néhány perccel vagy órával az edzés után, rendszeres sportolás mellet a kiegyensúlyozottság és a jókedv érzése hosszabb ideig megmarad. Azonban magától értetődőnek venni, hogy a sport javítja a pszichés egészséget, egy kissé túl általánosító megfogalmazás. A pszichés egészség komplex jelenség, aminek különböző részei vannak. Ebben a tekintetben az edzés nem egyetemes gyógyszer. Mégis, több kutatás is utal rá, hogy enyhíti az érzelmi konfliktusokat és pszichés betegségeket. A rendszeres edzés és érzelmi stabilitás nagyobb kiegyensúlyozottsághoz és a hangulatingadozások csökkenéséhez vezet. Emiatt az edzés mára a depressziós megbetegedések általános gyógyászati módjává és gyógykezelésének részévé vált. A lehangoltságot, a melankóliát és a szorongást aktív sportolással jelentősen lehet enyhíteni. A mód és az optimális mennyiség mindenesetre döntő a motiváció megtartása szempontjából. A becsvágy és a türelmetlenség magas célkitűzésekkel ötvözve gyakran túlterheléshez és feladáshoz vezet. Ez jól látható abban a lemorzsolódási rátában, amit a teljesítménysportok utánpótlásánál figyelhetünk meg, és abban, ami egészségre és külalakra vonatkozó újévi fogadalmak okán elkezdett tömegsportok területén mutatkozik. A rendszeres edzés tehát segít a közérzetünket szabályozni, hangulatunkat tartósan pozitív irányban befolyásolni, érzelmi stabilitásunkat növelni, és abban, hogy kiegyensúlyozottabbnak érezzük magunkat.

A sportolók stresszhelyzetekben is rendszerint higgadtabban és nyugodtabban reagálnak edzetlen társaiknál. Ez a sporttapasztalatból ered, abból, hogy a sportoló az edzés vagy verseny során újra és újra fizikai kihívások elé állítja magát. Azok az atléták, akik fizikai és pszichés terhelésnek is alávetik magukat, bizonyos szempontból hozzá vannak szokva a stresszhez és annak kezeléséhez, és ezáltal ellenállóbbá válnak. A fizikai terhelés a testet kizökkenti az egyensúlyából – mint ahogy a nem kívánt stresszes szituációk is – és hasonló pszichofizikai tüneteket produkál, pl. megnöveli a pulzusszámot és vérnyomást, szaporábbá teszi a légzést, izzadást és megemelkedett izomtónust eredményez.

Az igazán edzett személyek rendszeresen nagy fizikai megpróbáltatásnak teszik ki magukat, és megtanulják, hogyan birkózzanak meg velük. Az így megismert teljesítőképesség, és a fokozatosan csökkenő erőfeszítés érzete növeli a sportolásban lelt örömöt, és a fizikai megpróbáltatásokkal párosult pozitív asszociációk számát, ami az edzéshez és saját magunkhoz való viszonyunkat jótékonyan befolyásolja. Az a tapasztalat, hogy ki lehet jönni a nehéz helyzetekből, hogy meg lehet birkózni a kihívásokkal, és hogy túl lehet jutni bizonyos szituációkon (még akkor is, ha ehhez magunkat kell legyőzni), erősíti az önképet, javítja az önértékelést és fejleszti az öntudatot.

Ahhoz, hogy edzéseink mentális állapotunkra gyakorolt pozitív hatását élvezhessük, fontos, hogy az edzés rutinná váljon. Kezdőknél egy gondosan felépített edzésterv létfontosságú, hogy a nagyon intenzív edzés és az ezzel összefüggő intenzív terhelés ne válthasson ki averziót belőlük. Ez az oka ugyanis annak, hogy gyakran negatívan emlékszünk vissza ezekre a tapasztalatokra. Ez olyan hozzáállást eredményez, ami miatt a sporttevékenység háttérbe szorul, így pedig jelentősen megnehezíti az edzésrutin kialakulását. és a rendszeres edzés okozta pozitív pszichés élményeket is nehezebb megtapasztalni. Pontosan ezért kimondottan fontos már az elején figyelni arra, hogy az atléta gyors, érezhető hatásokat és eredményeket tapaszaljon meg, amik megerősítik, és hosszútávon stabilizálják a sportoláshoz fűződő pozitív hozzáállását és attitűdjét.