Fogyás a légzés erejével (2. rész)

A tudósok 1957 óta tisztában vannak vele, hogy az állatok veszítenek a súlyukból, ha nagy
magasságban élnek. A serpák és más, állandó jelleggel nagy magasságban élők jellemzően
soványabbak, mint a tengerszinten élő társaik. E megfigyelések alapján számos tanulmány
rámutatott, hogy a nagy magasságban való élet előnyösebb hatással van az elhízás csökkentésére. E
hosszan tartó súlycsökkenés oka úgy tűnik, hogy egybevág a nagy magasságban jelentkező
étvágycsökkenéssel – ez az ok pedig nem más, mint a vér oxigénszaturációjának csökkenése.

Egerekkel végzett kísérletek során azt találták, hogy az alacsonyabb oxigénszaturációnak való
mérsékelt kitettség csökkentheti a testsúlyt – és ami még fontosabb, a vércukor és a vér
koleszterinszintjét is. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy ennek oka a vesék
megnövekedett EPO-szintézise. A lélegzet-visszatartásról pedig bebizonyították, hogy akár 24%-kal is
képes növelni az EPO szintjét.

A nagy magasságban végzett edzést szimulálni lehet úgy, hogy edzés közben lélegzet-visszatartást
alkalmazunk, valamint pihenés közben is gyakoroljuk a mérsékelt légzést. Ha visszatartod a
lélegzetedet sétálás, kocogás vagy futás közben azért, hogy mérsékelt-erős légszomjat alakíts ki, azzal
94% alá csökkentheted a véred oxigénszaturációját, ez pedig étvágycsökkenést eredményezhet.

A szimulált nagy magasságban végzett edzés azért is hozzájárulhat a fogyáshoz, mert a séta vagy
kocogás közbeni orrlégzés lehetővé teszi a test oxigén jelenléte melletti (aerob) működését, míg, ha
nagyjából percenként visszatartod egy ideig a lélegzetedet, az rákényszeríti a testet az oxigén
jelenléte nélküli (anaerob) üzemre. Anaerob állapotban a test rákényszerül, hogy az
energiatermeléshez a zsírraktárait használja kalóriaégetésre. Ha aerob és anaerob edzéseket is
tartalmaz a programod, az nagyobb mértékű kalóriafelhasználáshoz és fogyáshoz fog vezetni.